Az erőszak gyakran nem derül ki, mert az áldozatok - különböző okokból - félnek elmondani mi történt velük. Hogy a nyilvánosság megismerje a problémát fontos lenne beszélni róla. A csend megtörése érdekében elindítottunk egy kezdeményezést, mely során arra kértük a nőket és a férfiakat, hogy - névvel, vagy név nélkül - meséljék el az őket ért erőszakot, legyen szó akár fizikai, szexuális, gazdasági vagy lelki erőszakról.
Ezeket a történeteket az oldalunkon helyezzük el, külön a nők történeteit és külön a férfiak történeteit. Sajnos ez egy olyan téma, amellyel kapcsolatban a közéleti viták sokszor megosztják a nőket és férfiakat. Ezzel szeretnénk azt az üzenetet is átadni, hogy a nők és a férfiak történetei, erőszakkal szembeni védelme ugyanúgy fontosak. Az erőszak elleni küzdelem a nők és a férfiak közös érdekeként kellene tekinteni. Eddig 7 nő és 8 férfi mondta el történetét, ezek következnek.
1. női történet (N, 20 éves)
Sziasztok! Egy házibuliban történt meg velem (17), hogy egy lelkileg rosszabb időszakomban voltam és nagyon berúgtam.Hát mi is lenne jobb gyógyír a bánatra mint az alkohol.? Ahogy szokott az lenni, egy órán belül ki is jött minden. Teljesen nyugodtan senkit sem zavarva ezt egyedül megoldottam, lepihentem és elaludtam a fürdő szobában. Ekkor jött a "megmentőm" és a kezében felvitt az emeletre, és lefektetett egy ágyra, majd ő is befeküdt mellém.Mindenkit megnyugtatott hogy majd vigyáz rám nem lesz semmi gond .A férfiról annyit kell tudni, hogy akkor találkoztam vele először, ismerős ismerőse volt. Nem emlékszem pontosan mindenre, csak képek maradtak meg, hogy valahogy elkezdett fogdosni, vetkőztetni és a következő hogy már szexelünk.
2. női történet (Névtelen, 17 éves)
11 éves koromig egy bántalmazóval éltem. A nevelőapám alkoholizmusban szenved (de szerintem néha drogozott is) és ilyenkor elég indulatos lett. Az anyukámat többször is megverte engem pedig sokkal kevesebbszer bántott és ez így ment éveken keresztül. A legrosszabb az volt,hogy senki nem vette észre és senki nem segített.
3. női történet (Névtelen, 20 éves)
Amikor serdülni kezdtem, 12-13 éves koromban az apám gyakran tett megjegyzéseket a kinézetemre. Kellemetlennek éreztem, de anya nem szólt semmit. Sokszor megdicsérte a melleimet, megállapította, hogy "milyen nagy melleim lettek". Megijedtem, amikor ezeket mondta, de senki nem csinált belőle ügyet, ezért úgy gondoltam, ez normális. Ennek ellenére bejött a fürdőszobába kopogás nélkül, amikor zuhanyoztam, nem érdekelte, hogy meztelen vagyok. Nem egyszer tette meg, és hiába szóltam neki. Sokszor látott meztelenül, amikor már lett volna mit takarni. A szobámba is folyton kopogás nélkül jött be, rám tört, akármit is csináltam.
Aztán egyszer nyáron nagyon meleg volt, és lenge ruhában járkáltam a lakásban. 12 voltam. Bementem a nappaliba, ahol a szüleim voltak. Apám amint meglátott, rácsapott erősen a fenekemre, hozzátéve, milyen jó fenekem van. Mondtam, neki hogy ez nagyon fájt, és ne csináljon ilyet. Nem szólt semmit, mintha meg se hallotta volna. Nem érdekelte. Anya hallgatott, nem csinált semmit. Ezek után mindig attól féltem, mikor csap rá megint. Néhányszor még megismételődött az eset. Egyik reggel merevedéssel jött be a szobámba, úgy keltett fel, kopogás nélkül. Csak ketten voltunk otthon, és rettegtem, hogy megerőszakol. Szerencsére nem tette.
És most gyakorlatilag nem tudok szexuális életet élni, mert fáj a behatolás, bár orvosilag minden rendben. Nem tudok bízni senkiben, és azt hiszem, minden férfi bántani fog és kihasználni. Apám mindig a tulajdonának tekintett, csak magát tartotta tisztességes férfinak, azt mondta, hogy minden más pasi csak azt akarja. Nem tartotta tiszteletben az érzéseimet, a határaimat, mindig kihasznált, elvette az energiámat, az önbizalmamat, kelepcébe zárt. Nem engedett felnőni.
4. női történet (Névtelen, 20 éves)
Az akkori barátommal egy kollégiumban laktunk. A saját ágyamon erőszakolt meg, vette el a szüzességem és bántott fizikailag többször is. 14 voltam. Évekig nem tudtam róla beszélni senkinek, az utána lévő barátaim nem akartak segíteni nekem, hogy könnyebb legyen a lelkem. Nem tudtam erről évekig beszélni. Viszont rengeteg ilyen történetet olvastam, ami segített feldolgozni a történteket. Rengeteg erőt merítettem ezekből, és újraépítettem az önbizalmam. Próbálom elfogadni magam, tudom milyen nehéz utána a saját testeddel megbarátkozni...
5. női történet (Névtelen, 24 éves)
1. Talán alsós voltam általános iskolában, amikor ez történt. Egyik osztálytársammal, annak testvéreivel és a szomszéd sráccal játszottunk. Én bebújtam egy fa láda alá, a szomszéd srác pedig ezt rugdosta. Nem voltam biztos benne, hogy ki jövök onnan, de sosem mondtam el senkinek.
2. A szüleim többször is megpofoztak, a fenekemre ütöttek, általában ott is maradt a tenyerük lenyomata pár óráig. Édesanyám (nem vagyok vele jó viszonyban) többször is megtépett, a hajamnál fogva rángatott és úgy ütött, ahogy ért. Szerintük ebben nincs semmi kivetnivaló, és még örüljek, hogy nem a nadrágszíjjal, vagy fakanállal kaptam ki. Na meg persze, ők is kaptak gyerekkorukban, és "Nincs tőle semmi bajuk". Azt hiszem, sosem volt hozzám türelmük. Ezen kívül természetesen mindennapos volt az érzelmi manipuláció és a verbális bántalmazás is.
3. Középiskolás koromban bejárós voltam, minden nap buszoznom kellett. Egyszer igen zsúfolt volt a busz, és nem az ablak mellett ültem sajnos. Egy feltehetőleg roma származású úri ember pedig mellettem állt és hozzám nyomta a "férfiasságát". Láttam az arcán az önelégültséget, de nem mertem szólni semmit. Dermedten ültem az út végéig.
4. Vezetni tanultam, az idősödő oktató pedig az óra végén a tenyerét a combomra tette. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. És neki felesége is van...
6. női történet (Névtelen)
Mit tudnék én veled csinálni, mondta a tanítónő férje. Én meg néztem,mint a moziban. 13 éves voltam.
7. női történet (Judit, 50 éves)
20 év kettős élet másik családdal ,gyerekkel,a közös család tagjainak hazugságra kényszerítése,hogy ne derüljön annak számít?
1. férfi történet (Névtelen, 20 éves)
Párkapcsolati lelki erőszak ért. Fiatalkori szerelemben éveken át tartó lelki sorvasztás jutott részemül. Hiába hoztam egyre nagyobb áldozatokat, kedvességet, szeretet nem kaptam, csak kritikát. Semmi nem volt igazán jó amit tettem, sőt egyenesen engem nevezett erőszaktevőnek és “tipikus rossz férfinak”, pedig soha egy rossz szavam se volt. Ezek után már annyira se mertem magamért felszólalni, félve attól, hogy azzal újabb hibával vagy bűnnel leszek megvádolva, hogy azt sem mertem már mondani hogy nekem nem jó. A lány állandó elégedetlensége, akaratossága és a hibáztatásom egészen addig jutott, hogy a tudtommal és már-már a beleegyezésemmel felkészülve, rám hárítva a felelősséget megcsalt, ezt nem is titkolva, nem is látva benne semmi rosszat.
Ez utána törtem annyira meg, hogy felébredjek az évekig tartó hibáztatásból, nem lehet az hogy nekem sosincs igazam és csak rosszat teszek. Nem lehet feminizmus, poliamoria és egyéb hangzatos eszmék mentén más lelkét elpusztítani, főleg ha ennek az áldozata olyan férfi, aki soha senkit nem bántott, maga is egyenlőséget szeretett volna csak, de az általános férfihibáztatás közepette ahhoz sincsen joga, hogy a saját épségéért felszólaljon és magát védje, nehogy megbélyegezzék az elmúlt 2000 év minden bűnével, amit fehér férfi valaha elkövetett.
2. férfi történet (veszedelem Tornából, 25 éves)
Rövidre sikerült párkapcsolatomban szembesültem lelki, majd utána verbális és lelki bántalmazással egyszerre. Az illető hölgyemény folyamatos nyomás alatt tartott hetekig, és bármit tettem a legjobb szándékom szerint érte, valami baja mégis mindig volt, és mindennek én voltam az oka, felelőse, sosem ő. Utólag visszanézve erősen nárcisztikus és antiszociális jegyek érvényesültek a részéről, de ezt azonnal nem láttam át, csak miután véget vetettem a kapcsolatnak. Ezt követően telefonon zaklatott, és privát beszélgetéseimet használta fel, hogy rossz színben tüntessen fel az ismerőseim előtt. Gondolkodtam azon, hogy a rendőrséghez kellene fordulnom, de lényegében és sajnos jogosan mindenki lebeszélt erről, akihez tanácsért fordultam. Persze átgondolva nyilvánvaló volt, hogy férfi feljelentőként szinte esélyem sem lett volna, hiszen egyrészt nincs kellő törvényi visszatartó erő a hasonló ügyekben hozható ítéletekben, másrészt pedig áldozat Magyarországon ma férfi nem lehet, hát olyan nincs.
Hála a jó égnek azóta mindent elrendeztem, alternatív módon oldottam meg a kialakult kellemetlen helyzetet, ahogy látom utólag, eredményesen. Így szerencsére ez a történet ma már csak egy érdekes tanulság, de hiszem, hogy bőven vannak olyan férfiak, akik családi és gyerekvállalási kötelezettségeik, vagy más okból szorultabb helyzetük miatt nem tudnak úgy lezárni egy ilyen esetet, mint ahogy nekem sikerült.
3. férfi történet (Bence, 21 éves)
1) Mikor elvesztettem a szüzességem, egy távolabbi nagyvárosból jött hozzám egy srác. Nem volt otthon senki. Nagyon durva volt és figyelmetlen. Többször mondtam neki, hogy nem jó de nem változott semmi csak néha lelassított és folytatta….szerintem okozott sérülést is ami mai napig valószínű megvan…
2) Egy mostmár nem működő, lmbtq barát szórakozó helyen Pécsen, egy idős férfi, aki mindig nagyon be volt rúgva, fogdosott, akaratom ellenére többször meg akart csókolni, többször előfordult, legalább 5 alkalommal. Más emberek is jelen voltak de ők viccesnek találták… Egyszer (akkoriban cigiztem) kimentünk cigizni a bár elé és majdnem lehúzta a nadrágot rólam az utcán, miközben falhoz szorított egy keskeny járdán….ez volt a legdurvább… Egyszer Siklóson a pennyben vásároltam, és a pénztárnál a sorban beszélt hozzam “hercegnő” meg egyebek, és mielőtt sorra kerültem rácsapott a seggemre….mondhatom össze néztünk a pénztárossal…
3) Egy ismerőssel és egy akkori baráttal, Villányban egy kis pincében iszogattunk, hármunkon kívül a tulaj/pultos volt ott. Nagyjából egy óra telt el, aztán 3-4 külföldi turista bejött. Ha jól emlékszem fogdosták a barátnőmet, engem az egyik magához szorított és erőszakkal az ujjait belém nyomta és megujjazott…túl sokra nem emlékszem mert sokat itatott velünk egy ismerős de elmenekültem a pult mögé aztán ha jól emlékszem elzavarta őket a tulaj mert nem is fizettek szerintem.
4. férfi történet (Névtelen, 40 éves)
Négy évesen anyai agresszió, ahogy tudtam dolgozni kihasználás, iskolai napi szintű verbális és fizikai sérelmek, gyilkossági kísérlet ellenem, katatonia.
5. férfi történet (Névtelen, 29 éves)
Jelzők, amiket nők mondtak rám: gyáva, mulya, gyenge. Nők által, nekem mondott jelzők, a férfiakról: disznók, életképtelenek Többször ütött meg nő, többször kiabált velem nő, többször csapkodott mellettem nő. Egyszer egy nő azt mondta, nem vagyok férfi. Többször volt olyan, hogy nem kaptam választ a kérdésemre. Többször kinevettek. Többször hallottam a “sajnálom, ha megbántottalak” mondatot, amit, ha egy férfi mond, kiátkozzák az életből, mert ezzel nem vállal felelősséget a tettéért. Többször mondta nekem nő, amikor a problémáimról beszéltem, hogy “engem ez nem érdekel” Ezek a nők, akikkel összesodort az élet.
6. férfi történet (Tky, 17 éves)
17 éves vagyok. A történetem évekkel ezelőtt, pontosabban 10 éves koromban “játszódott”. Sajnos nem mondható el az sem, hogy egy “szokásos” jellegű családon belüli erőszakról van szó, mert nem.
A saját bátyám, aki akkor még szintén nem volt büntethető és/vagy felelősségre vonható korban, volt az, aki mindazt, amit most leírok, megtette.
Volt egy este, amikor minden elkezdődött. Átjött a szobámba, hogy megkérdezze, van -e kedvem játszani valamit. 10 évesen mi mást reagálna az ember, minthogy: “Persze, csak ne hangosan, mert nem akarom, hogy anyáék szóljanak.” Ez a mondat az, amit azóta is bánok.
Átmentünk az ő szobájába, majd arra már pontosan nem emlékszem, hogy mivel, de elkezdtünk játszani. Időközben ő már levette a pólóját és a nadrágját, mondván, hogy melege van. Gondoltam nincsen ebben semmi fura, hisz mind a ketten fiúk vagyunk. Kis idő múlva tőlem is megkérdezte, hogy nincs -e melegem, mert ha igen, akkor én is nyugodtan levehetem a ruháimat, de azt válaszoltam, hogy nekem jó úgy, ahogy vagyok (igazából még majdnemhogy fáztam is egy picit).
Így játszottunk egy ideig, mikor már nem kérdezte, hogy szeretnék -e lejjebb vetkőzni, hanem konkrétan rám parancsolt, hogy tegyem meg. Furcsa volt, dehát naiv kisfiú, mit gondol, miért mondja neki ezt a saját bátyja, biztos jót akar neki. Így azt tettem, amit kért, tehát az alsómon kívül mindent levettem.
Pár perccel később megfogta mind két karom és feldobott az ágyára, aminek nem teljesen értettem az okát, így szóvá is tettem, mire válaszként annyit kaptam, hogy egy összetekert zoknit nyomott a számba. Próbáltam kivenni azt, de nem engedte. Itt én már nagyon meg voltam rémülve. Ezután hasamra fordított és, hát lényegében megerőszakolt. A részleteket azok kényessége miatt nem írom le.
Ezután az este után még rengeteg történt, viszont azoknál már nem úgy indult, mint ennél. Csak átjött, befogta a számat, átrángatott és megtette. 3 hónapon keresztül minden nap…
Nem mertem elmondani a történetemet senkinek, mert féltem, hogy nekem lesz belőle problémám. Édesanyámmal egyáltalán nem voltunk jóban, mert “nem akart gyerek” voltam, nevelőapámmal pedig azért nem, mert jobban teljesítettem az iskolában, mint a vérszerinti fiai.
Így ez az eset teljes mértékben elmondatlan maradt egészen idáig. Remélem, hogy most mások is láthatják, és ha esetleg velük is megesett ilyen, akkor azt javaslom, szóljatok valakinek! Szülőnek, tanárnak, bárkinek, hogy segíthessenek és ne legyetek egyedül olyan helyzetben, mint amilyenben én voltam. Tudom, hogy nem jó érzés, mert tapasztaltam. Legyetek erősek és bízzatok magatokban, hogy legyőzhessétek félelmeiteket!
7. férfi történet (Névtelen, 46 éves)
Nekem a fejemet ütötte meg a volt nejem tányérral. Kemény a kerámia. Volt, hogy a gyerekek előtt alázott meg, üvöltve, csapkodva. Veszekedni rengetegszer veszekedett a gyerekek előtt. Érzelmileg nagyon sokszor bántalmazott, volt, hogy görcsbe szorult gyomorral “kellett” várnom a munkából haza, mert kapásból veszekedéssel indított, amint hazaért.
8. férfi történet (Névtelen, 59 éves)
Gyerekkoromban rendszeresen vertek a szüleim szinte naponta. Az iskolában volt kèt tanárom aki kèzzel vert mert valamit nem tudtam vagy rosszul csináltam. Mindkettő nő volt ! Egy fiatalkori barátnőmről kiderült hogy kábítószeres ès alkoholista. Többször megpofozott mások előtt ès èn persze nem üthettem vissza soha! Volt felesègem ha nem tetszett neki valami hozzám vágott kemèny tárgyakat, üveget, tányèrt , cipöt ! Egyszer vèresre karmolt amikor megkèrtem hogy költözzön most azonnal a szeretöjèhez ès hagyjon minket bèkèn a gyerekekkel együtt. Többször meghazudtolt ès rendszeresen pszichopatának nevezett a gyerekeink ès mások előtt is. Válás után sikeresen elidegenített engem a saját gyermekeimtől ezert már csak a pènzemre van szüksègük ènrám nincs! Munkahelyemen rendszeresen tapasztaltam , tapasztalom hogy mennek fölfelè a ranglètrán a fiatal csinos lányok! Gyakorlatilag bármit megtehetnek büntetlenül ha sikerül erős szponzorhoz kötődniük akinek komoly hatalom van a kezèben. A zsarolástól a test lelki bántalmazásig szinte bármit megcsinálhatnak büntetlenül. Amikor egy mègerősebb “támogatót” találnak, akkor lelkiismeret furdalás nèlkül azonnal továbblèpnek persze fölfele. Meg sem ismerik azt aki elözöleg èvekig támogatta vagy kihúzta a szarból őket. A legnagyobb problèma viszont: – hogy ez így mind rendben is van a társadalom számára! Pedig valamièrt sokkal több a fèrfi öngyilkos, hajlèktalan, alkoholista…… mint a nö! Mègis a nöket kell kizárólag vèdelmezni az ösi ellensègtöl az elnyomó a megalázò a tönkretevő….. fèrfiaktól! Hogy van ez? Igazságos ez? Vèlemènyem szerint emberek vannak akik lehetnek nők fèrfiak transzneműek…..stb akiknek kijár vèdelem ha szüksèges nem pedig csak egy szűk csoportnak.
Ha elmondanád te is történeted, akkor ide kattintva (nők elleni erőszak itt, férfiak elleni erőszak itt) szabadon, névvel, vagy név nélkül megteheted. Mi történt? Hogyan élted meg ezeket a helyzeteket? Nőként, férfiként mit jelentett/jelent számodra mindez? Milyen hatással volt/van az életedre? A történetek az oldalunkra fognak kikerülni. Ha kérdésed van, kérdezz bátran! Elérhetőségünk: info@valodiegyenloseget.hu.
