Anki Gerdharsen cikke a fiatal lányoknak szól: arra biztatja őket, hogy használják erejüket a fiúkkal szembeni igazságtalanságok elleni fellépéshez is. A cikk eredetileg az Aftenposten című norvég lapban jelent meg.
A világ a férfiakra van tervezve írta Tønsberg Blad nemrég. Ha olvasod az újságokat, vagy zárt “lányfórumok” tagja vagy a közösségi médiában, akkor könnyen az lehet a benyomásod, hogy lánynak lenni extra nehéz. (…)
Mind a lányok, mind a fiúk rendelkeznek problémákkal és a fájdalom és kihívások, amit ti éreztek nem feltétlenül rosszabbak, mint a fiúké. Csak egyszerűen a te fájdalmad könnyebben kerül napirendre, mind a sajtó, mind a politika által. Erről bővebben később. Igaz, hogy még mindig vannak egyenlőtlenségek, és több férfi van a hatalom csúcsán, mint nő. De a legtöbb férfi és fiú nem a hatalom csúcsán van. Ezzel szemben nagyon sok közülük az alján van.
A nőjogi harc nagyon fontos volt számodra azért, hogy elnyerd a szabadságod, amid van, hurrá! De annak érdekében, hogy megelőzzük, hogy e csata nyomán új vesztesek legyenek, az igazságtalanság ellen más eszközökkel kell küzdenünk. Bízom benne, hogy ti fiatalok csatlakoztok, éppúgy a mítoszok felszámolásához, ahogy egy társadalom megteremtéséhez, amely gondoskodik a lányokról és fiúkról egyaránt.
Annak ellenére, hogy majdnem minden újságcikk a nőkről és a nők problémáiról szól, nektek több esélyetek van arra, hogy jó életetek legyen, mint a ti fiú-testvéreiteknek. Statisztikailag sikeresebb vagyok az általános iskolában, jóval kisebb eséllyel hagyjátok el idejekorán a középiskolát és sokkal több oktatást kaptok. Az egyetemeken a lányok 60%-át (szerk.: Magyarországon 54%) alkotják a tanulóknak és többségben vannak a doktorálók között is. 1970-ben ez fordítva volt. Abban az időszakban a tanulók 60%-a volt fiú és úgy éreztük, hogy az a teljesen elfogadhatatlan. Miért tűrjük ennyire jól azt, amikor amikor a fiatal fiúk vannak alul? (…)
A sajtó sokat ír a lányok mentális egészségéről és szó esett erről a miniszterelnök Új évi beszédében is. Különösen az öngyilkosság foglalkoztatta. De nem különös, hogy nem fordított semmilyen figyelmet a fiúkra? Gyerekkorban a fiúkat sokkal többször regisztrálják mentális betegségekkel, mint a lányokat. Ráadásul a fiúk kevésbé egészségesek és gyakrabban követnek el öngyilkosságot.
Nemrégiben az NRK (szerk.: közszolgálati média) arról számolt be, hogy a lányok könnyen meglátogatják az iskolában az egészségügyi állomást és beszélnek magukról, míg a fiúk nem. Sokkal több férfi van mint nő, aki nem rendelkezik rendelkezik azzal, amit sokan a legfontosabb dolognak tartanak az életben: családdal. Minden negyedik 45 év feletti férfi gyermektelen. (…)
Ráadásul, megengedett durván beszélni a fiúkról és a férfiakról. Olyan társadalomban élünk, amely erősen reagál a diszkriminatív állításokra, aminek célja a bőrszín, nem, szexuális beállítottság. De valamilyen fura ok miatt a fehér, heteroszexuális férfira ez nem vonatkozik. Nemrég egy norvég szerző írta, hogy ő megijedt, amikor férfiak léptek be az edzőterembe. Mit gondoltok mi történt volna, ha ő ilyet írt volna a zsidókról?
Te, aki egy fiatal lány vagy, akinek a sajtó és a politikusok drukkolnak: használd az erődet és a hangodat az igazságtalanság elleni tiltakozáshoz, még akkor is ha az a fiúkat sújtja. Várd el, hogy a te iskolád gondoskodjon mindenkiről! Mondj nemet minden kísérletre, ami nemek közötti megosztottságot hoz létre! (…) És talán itt lenne az ideje, hogy a “nők harcát” valami inkluzívebb kifejezésre cseréld. Ami nem téveszti szem elől a te fiútestvéred se.
